Lassan lejár a blog tárhelyének idei mandátuma és az jutott eszembe, hogy fogalmam nincs hány éves a blog.
Így múlik el a világ…
Már majdnem becsuktam az egészet, amikor valakitől kaptam egy olyan világraszóló emailt, hogy erősen elfogyott az akarat belőlem és már-már kedvet kaptam volna megint itt helytelenkedni, -ha nem volna annyi más hely ahol ugyanezt kell tennem.
Azt hiszem, csak úgy, csendben elengedtem volna, ha nem jövök rá az utóbbi időben, hogy ami megérdemli, attól ne csendben búcsúzkodjunk.
Ha már ki is hűlt a kezdeti szenvedély, ha már nem is divat blogot írni, azért csak adjuk meg a módját.
Emlékezzünk a szépre, nekem a mai napig öröm a kommentekbe beleolvasni, meg nevetnem is kell itt-ott nagyon, annyira helyesek, jópofák és micsoda élet volt itt, barátom!
És hát azért na, az a Golden blog 3. hely a közönségtől, egy vadonatúj blognak, az is szívmelengető és büszkeség.
Meg mindazok, akiket innen, az első gasztrobloggerek közül ismerek, akiknek a blogja sokszor volt inspiráció, remek olvasmány, hát az sem akármi.
Nem is tudok szebb alkalmat a visszajövök-egy-kicsit-re, (annyi jó emlék van a posztokban!), mint a Gyerek avatását jogi doktorrá, a nagyon megérdemelt summa cum laude diplomával.
Emlékszik még valaki a tízéves Hős Juniorra ?
(Ebből nagy elmeéllel matematikailag ki bírom következtetni, legalább 15 éves a blog )
Hát nem tegnap volt az sem, de minden egyes itt megörökített emlék annak a kedves, szeretnivaló gyereknek a napjaiból való, aki mostanra okos, kedves (ezek nem változtak), határozottan felnőtt, jóképű fiatal férfivá növesztette magát és akit legjobbanszeretek és nagyon büszke vagyok rá.
Nem csak a fenti csoda teljesítményre, bár egy ELTE nappali jogot úgy elvégezni hogy dolgozott is mellette és szerencsére nem a szalámis zsemlét kézbesítette, szóval ezt megcsinálni elképesztő meló volt, hanem mert olyan klassz felnőtt lett belőle minden szülői erőfeszítés ellenére :)
Külön öröm, hogy nem patkoltam el tavasszal, pedig 3 hétig nem nagyon láttam sok esélyt a megmaradásra.
Hálás vagyok az univerzumnak, meg mindenkinek aki segített abban a randa és nehéz időszakban és ott lehettem, amikor a gyerekemet felavatták, és felesküdött arra a fura bödönkére meg a Justitiára.
A fenti alkalom persze nem most volt, de az utána elköltött ünnepi ebéd Zebegényben a Natura Hillben méltó ünneplése volt a nagy napnak.
Hozzátenném, hogy olyan lomposan néztem ki, hogy elképzelni nem tudjátok, csak úgy ünneplésileg a szandálom talpa még a lépcsőházban lefelé menet levált (!), na de van máááásik! Igaz hogy kevésbé alkalmi, gyöngyös bőrsaru, izé, de csak nem nézi senki.
Annak a sarka porlott szét félúton, azt már mondani sem mertem, abban reménykedtem hogy nem veszi észre senki, ha nem sántítok hanem próbálok nagyon peckesen haladni.
Szóval egy félig lerohadt saruban vettem részt az avatási ceremónián, hát ez az én formám.
Hazafelé a kocsiban már a többi része is bomlásnak indult, mellesleg, kb. ötször volt rajtam, de megtámadta a cipőtalpkór.
Az ünnepi ebédet csatos gyógypapucsban abszolváltam, az volt még tartalékban a kocsiban.
De a tetthelyen már ez nem zavart.
Fantasztikusan jó volt az étel, nagyon ritkán van hogy azt mondom, nem tudom, ez hogy készült, és az is hogy nem biztos hogy tudnám reprodukálni.
Vegetáriánus menüt ettem, röviden: minden falat eszméletlen jó volt.
Az első fogás egy sült bébicéklás, meggyes céklakrémes, meg valami sajt is volt, meg pirított magok-valami volt, sajnos a nevét elnyelte a feledés, de minden falat egy élmény volt.
A céklakrémet próbáltam otthon reprodukálni, a fénykép minőségétől tekintsünk el, bár nyilván megérdemelt volna valami sztájlolást, ha már ez lesz az uccsó poszt. De aztán elmaradt ez is, nincs türelmem, meg valami dolog mindig van.
Meggyes-rozmaringos céklakrém
4 db nagyobbacska cékla
30 dkg magozott meggy (fagyasztott akár)
só
bors
őrölt rozmaring
A céklát fóliába csavarva sóval-rozmaringgal sütőben megsütöttem, összeturmixoltam a nyers meggyel, a fűszerekkel utóízesítettem. Aztán még pár csepp citromlevet is csurgattam rá.
Ennyi.
Aki nagyobb felhajtást várt, annak mondom, nem biztos hogy mindent túl kell bonyolítani.
Mindenféle pirított zöldségek, meg hús mellé, sajtokkal, magokkal eteti magát.
Csókoltatok mindenkit, legyetek jók.
(Külön köszönet a fentiek kapcsán Piszkének, Vestának és Nemisbékának, akik pályaválasztásilag rajtam keresztül tanácsokat adtak a Gyereknek.
Nemisbékának sokszorosan jár a köszönet, mert ő még élőszóban is ránk pazarékolta az idejét, csupa okosat és használható bölcsességet megosztva a célszeméllyel.
Azt nem mondta senki, hogy az idő turbómódban halad, de rájöhettem volna magamtól is.
Nagyon jól mutatna itt maga az ünnepelt a tekintélyes bordó bársonyhengerrel, amiben a jeles diploma lapul, de hát ki vagyok én hogy csak úgy mutogassam a gyereket, ha már a tizenmennyi év alatt nem tettem.)