Kedves Kaporszakállú, aki a Kolbászkarikákat osztogatja!
Énnekem ez a (második) (a harmadik!) (a negyedik!) (az ötödiiiik), a HATODIK! Harácsony a Zidiékkel.
És már tudom, hogy ilyenkor levelet kell neked írni, hogy mit szeretnék. (Jó, tudom, hogy karácsony, de sokáig én amúgy értettem, meg különben azért kicsit stimmel, nem igaz?)
Gondolkoztam, mit szeretnék.
Mit is szerethetne egy ilyen kis-vagyis közepes fekete kutya?
Persze jó lenne egy teljesenazenyém nagy kanapé, ahol nem kell osztoznom a Zidivel a helyen.
De aztán eszembe jutott, hogy hiszen a legjobb része az egésznek, amikor belerakom a fejem a karjába, ő meg vakargatja a fülem tövét meg a hónomalját és elmondja, mennyire szép és okos és jó kiskutya vagyok és hogy te kis büdösdisznó, mennyire szeretlek.
(Azért tegyük hozzá, idén már a drága kis Nándika olyan elszántan tülekszik felfelé a kanapéra, nem számít, hogy épp hajnalok hajnalán próbálnék kicsit szunnyadni, hogy a Himaláját megcélzó hegymászók járhatnának hozzá képzésre. És ha nem reagálok, simán leoszt egy-két fülest, pusztán szeretetből. Z.)
Az is jó lenne, ha egész nap kint lehetnék a parton!
De aztán eszembe jutott, hogy volt amikor egész nap kint voltam. Az utcán.
Csak éppen nem volt meleg, biztonságos hely, ahol alhatok, nem volt simogatás, csak rúgás és fájás és zavarás.
Aztán meg azt gondoltam ki, intézd már el nekem, hogy a Zidi ne hívogasson mindig vissza, amikor meglépnék az erdőbe, mert az olyan fárasztó! Szót fogadni mindig!
Hanem hogy szaladhassak szabadon messze, lobogjon a fülem, mint a zászló!
De aztán eszembe jutott megint az utca, meg a Múltkor, amikor sajnos hogy otthagytam a Zidit a parton és hazaszaladtam!
És közben a szívem majd’ kiugrott, mert sok autó volt és Ijesztő Gyerekek, olyanok, mint akik régen kergettek, és a nagy, Félelmetes Egyedülvagymegint is ott volt!
Szóval hogy akkor mégis beérem én azzal az a napi 1-2 órával, mikor mennyi jut a bandázásból meg talán nem is olyan nagy ár az a szófogadás, ha közben meg szeretve vagyok és figyelnek rám.
(Azért tegyük hozzá, idén a drága, szende kis Nándika nem az évi egy darab meglépését abszolválta, hanem hármat, ebből az egyik a tavaszi Nagy Véres Incidens volt, amikor a mejje jól meg lett harapva vadállat által…Z.
2022. Az évet a nagy rókakergetéssel kezdtük, amikor is a kis drága Nándika a holtág másik felén ragadt, mert visszafelé már nem mert átkelni a vízen.)
Eszembe jutott az is, hogy cupákot kérek. Mert az nincs minden nap.
De rájöttem, hogy minden nap degeszre rakom a pocakom, és nem is egyszer. És mindenből kapunk , amit ehetünk, de mindenből ám!
És hogy az utcán nem hogy cupák, de rendes étel sem volt és szemetesből kellett ennem, ha életben akartam maradni.
(Azért tegyük hozzá, hogy a drága, szerény kis Nándika néhány hete rákapott a pultról és asztalról lopásra, annak ellenére hogy mindenből kap, ami nem árt neki, de úgy látszik itt az ideje szerinte, hogy felülbírálja a döntéseinket. Z.
2022. szegény kicsi Nándika a múlt héten lopta le a lángost a pultról, nyilván mert előtte csak másfelet kapott.)
És akkor gondolkoztam, hogy mit kívánjak mégis, ha már egy évben egyszer kívánni lehet!
Tudod, én azért még nem felejtettem el a sok rosszat, a félést, meg a korgó gyomrot, meg a bizonytalan és ijesztő gazdátlanságot!
Úgyhogy azt kérem tőled, ne legyen olyannak kutyája, aki nem szereti!
Akinek csak addig kell, amíg pici és aranyos, és nem csinál sajnos hogy véletlenül valami rosszat.
Ami persze csak a kétlábúaknak rossz, mert mi nem tudjuk, hogy a komód sarkát megrágni, vagy kiásni a tuját a kertben az rossz!
És akkor kidobnak az utcára, vagy ami még annál is sokkal rosszabb, kínoznak és éheztetnek.
Csak olyannak legyen, aki szépen türelmesen megtanítja nekünk, hogy ő mit szeretne!
Mert mi nagyon igyekszünk a kedvükbe járni!
És hiába nem kapunk enni, vagy bántást helyette, azért mégis szeretjük őket, mert semmi mást nem akarunk, mint szeretve lenne és szeretni!
(A Zidi ide be akarta írni, hogy száradjon le a keze annak, aki bánt minket, valamint más részei is, itt konkrétan megjelölte, melyik, de én igyekszem nagyon szépen fogalmazni, mert harácsonyi levélbe nem írunk nagyon csúnyát! Azt hiszem.)
És hogy addig is, amíg ezeket elintézed, kérlek, hogy az összes utcai és menhelyi ügynök találjon magának egy rendes kétlábút!
Mert mi nem tehetünk arról, hogy vagyunk és lettünk, de ugye, hogy szerinted is megérdemeljük, hogy érző lényhez méltó életünk legyen?
Ilyeneket szeretnék én, na.
Ja, meg légyszi találjál nekem egy igazi kutyaszittert.
Aki tudja, hogy kell énrám jól vigyázni.
Hogy a Zidi néha elmehessen egy kicsit pár napra itthonról, mert mióta vagyok neki, azóta nem volt sehol, mert engemet nem lehet csak úgy akárkire rábízni. Meg elvinni sem, mert aztán csak be vagyok rezelve, és csak itthon lenni szeretek.
És hát azt is megmondom, (csak neked!), nem kívánom én ezt olyan nagy meggyőződéssel, mint a többit!
Mert a kiskutyaszívem összeszorul mindig, amikor elmegy itthonról. És igazából a legjobb az lenne, ha mindig csak velem lenne!
De azért mégiscsak ideírom neked, mert szeretem a Zidit és tudom, hogy az jó lenne neki.
Mert a szeretés azt jelenti, hogy nem mindig azt akarjuk, ami nekünk jó, hanem ami a másiknak.
Akkor is ha nekünk nem annyira esik jól egészen véletlenül.
Hát, ezeket kérem én tőled most Harácsonyra.
(Azért tegyük hozzá, hogy amikor próbálkoztunk kutyaszitterrel, a drága…stb Nándika annyira utálta az egészet, hogy én, aki a lúzerágon üldögélek, ideiglenesen felhagytam a próbálkozással. Z.
2022. ez az ideiglenes pont olyan mint ahogy a Nándi alkalmi látogató volt nálunk. Azóta sem próbálkoztunk, mert hiszen szegény kis érzékeny lelke van neki, ilyen szenvedésnek nem lehet kitenni.)
Szerintem nem olyan nagyon nagy kérések, mert például a Zidi mondta azt is, hogy írjuk már be a világbékét, mert az jól mutat mindenhol, meg tökjó is lenne, meg hogy a gravitáció ne dolgozzon már annyira az arcán, ha értitek.
De én nem vagyok ennyire nagyravágyó, kezdjük kisebb lépésekben.
Mégis a(z) (első) (második) (harmadik) (negyedik), ötödiiik! harácsonyi kívánóslevelem.
Állítólag te látod, hogy viselkedtem. Úgy nagy vonalakban nagyon is jó vagyok, néha ugyan eltévesztem, de az vesse rám az első kolbászt, vagyis követ, aki sosem csinál olyat, amit nem kellene. És olyan igazi rosszat, gonoszságot mi amúgy sem tudunk.
Meg (még mindig) jó lenne, ha beleszámolnád, mennyi mindent kell bepótolnom, azokhoz képest, akiknek mindig jódóga volt!
Remélem, te nem vagy egyedül, ott van veled a Zidinek az összes elköltözött ügynöke, a Kókusz, a Hepi, a Fáncsi, a Zafír, a Gyömbér és Gombszemű Vérkutya Alajos, azaz a Manó.
És idén már (második) (harmadik) negyedik karácsony, hogy a Lujzamama is ott van neked, hogy megmutassa, milyen egy igazi kutyahölgy, a legnemesebbjéből.
Hát ezzel az van, hogy a Zidi még mindig bömböl elég sokszor miatta, hiába teszi hozzá, hogy igen, tudom, szép és hosszú élete volt.
Hogy nem lehetne, hogy ő is olyan okos legyen, mint én, aki elfogadja a megváltoztathatatlant? És akkor hátha nem picsogna annyit, ami kicsit visszatartja időnként a rendes teendőiben, azaz abban, hogy folyamatosan biztosítsa számomra a megfelelően ünnepi karácsonyi ellátást.
Ja, és küldenék egy kis cupákot, ha neked nincs, meg az új kedvencemet, egy kis sajtos ropogóst, ha véletlenül meg lennél szorulva, vagy mindet odaadtad másnak, csak írd meg a címet!
Bizakodva abban, hogy teljesíted a kérésem (az összeset, ha már…), Boldog Harácsonyt kívánok!
Alekszej Nandorovics Robin Hoodini TitkosÜgynök, vakondjóga-és famászómester, interkontinentális alagútásó,
vagyis: A Nándi
A Nándi az első Harácsonyán, amikor még az ormánya is sebes volt, de azért a kameraérzékenysége már akkor is jelentősen mutatkozott
(2022. december.23. Az idei év nagy fordulópont a Nándi életében. Már nem fél az idegenektől. Nem akar nyakába omlani senkinek, de már bárkihez odamegy. 5 évünk van benne. És már tud szemtelen is lenni :D
Z. )
(2023. december Azért az évi izgalomról gondoskodott a drága kiskutya, de elég szerényen.
És idén először, legeslegelőször nem velem volt pár napig, én jobban aggódtam mint ő :D )