Csokis babka kovászosan

Még nem jöttem rá, hogy mit kellene kitalálnom, hogy minden nap süthessek kovászos kenyeret, annyira szeretem csinálni, de sajnos a felvevő képességünknek van határa.
Az enyémnek eléggé tágas, mert amikor frissen sült kenyér van a kezem ügyében, arra nagyon szorgosan rá bírok járni.

Viszont édes kovásszal még nem próbálkoztam, az édeseket is sima kovásszal sütöttem eddig, épp itt volt az ideje, hogy azt is kipróbáljam.

Frida receptjét dobta fel a net elsőként, mint kiderült, teljesen rendben van.

Nekem mostanában egészen furcsa dolgaim vannak, 4 nap alatt megettem egy 30 dekás mandulás csokit, ami ráadásul tejcsoki volt, amiből csak kivételesen vagyok hajlandó leginkább a Lindt alkoholos széria egyik-másikát magamhoz venni nagy duzzogva. Ebből is látszik, hogy pandémia idején előjön az emberből (belőlem) a Mr. Hyde.
Úgy gondoltam, ha már csokit ennék feszt, teszek már hozzá egy kis vajat is, meg legyen már valami tekintélyesebb darab mint egy alattomos kis harmincdekás csoki.
Elkötelezett babka-rajongó vagyok, a Lebovitz-félének nagy sikere van minden alkalommal, és abba lehet bőven csokit rakni, hát legyen akkor babka.

A dolog három nappal hamarabb indul, mint ahogy végre kisülne maga a céldarab, ami a jeruzsálemi kalács névre is hallgat.
Úgyhogy szinkronizáltam a kenyérrel, aminek legalább két nap kell, hiába, ez sem egy hamari kategória (a 48 órás pizzával karöltve), ha már sütőt kell melegíteni, akkor sülhetnek egymás után.

Nyilván nem fognak tömegek eldobni kaszát-kapát hogy most ennek olvastán babkát mancsoljanak napokig, ami rendben is van, na de ha van kovászod és valami eszméletlen jót akarsz belőle, akkor jó szívvel ajánlom.

A dolog itt indul:

Édes kovász
1. fázis

2 dkg kovász
2 dkg liszt
1 dkg víz
0,5 dkg cukor

Este összekevertem, reggelre szépen megnőtt, buborékos lett.
Itt jön a

2. fázis.

A meglévő kovászhoz hozzá kell adni a következőket:

5,5 dkg liszt
2.5 dkg víz
1.2 dkg cukor

Délutánra ez is szépen megkel, lehet választani, mi mindent süssünk vele.

A recept innen van, a starter helyett én az édes kovászt használtam.

Az esti óra, amikorra megfelelő állapotú az édes kovászunk pont alkalmas a tészta elkészítéséhez, ami -kovászosnál nem meglepő módon másnapra lesz megdolgozható állapotban.

Tészta

35 dkg kenyérliszt
az egész kovász
1 tojás (vagy kettő)
5 dkg barna cukor
csipet só
110 ml tej

9 dkg puha vaj

A vaj kivételével dagasztóba teszem a hozzávalókat és amikor szépen összeáll, hagyom 20 percet-fél órát pihenni.
Ezután hozzáadva a vaj felét megindítom megint a gépet és amikor beledolgozta, csak akkor teszem bele a második felét.
Eltart egy darabig, míg ezt is felveszi, a végeredmény egy közepes keménységű, illatos, selymes tészta.
Ami folpack-kal letakarva éjszakára a hűtőben alszik másnapig.

Amikor is reggel elkészítem a tölteléket.

15 dkg olvasztott étcsokoládé (70%) (vagy még több, simán :D )
12 dkg vaj
1 dkg kakaópor
5 dkg barnacukor

A csokit gőzön felolvasztom, hozzáadom a vajat és belekeverem a kakaót és a cukrot, hűtőbe teszem hűlni.

Aztán ezt lehet turbózni aszalt áfonyával, barackkal, szilvával, csokicseppel, kókuszchips-szel, kekszdarabkákkal, bármivel, én most megelégedtem azzal hogy az eredeti 12 helyett 15 dkg csokit olvasztottam, de lehetett volna még többet.

A tésztát, ami mostanra gyönyörűen megindult, enyhén lisztezett lapon jókora négyzetté nyújtom és a langyossá hűlt csokikrémet egyenletesen rákenem a távolabbi szélén másfél centit kihagyva. A hosszabb oldala felől feltekerem, mint a rétest, rányomkodom a kenetlen szélét és hosszában kettévágom majd összetekerem, mint ahogy a másik babka receptnél illusztrálva lett.

Két püspökkenyér formát kibélelek sütőpapírral, elhelyezem benne a babkákat, letakarom és várok türelemmel hogy duplájára keljenek.
Ez most 7 óra volt, igen, hét.
De azon kívül hogy békén kell hagyni, nincs vele munka.

Amikor duplájára kel bekapcsolom a sütőt 220 fokra, ezen a hőfokon sütöm 10 percet majd 200 fokon míg szépen meg nem pirul.
Ezt én már félúton 10-10 fokkal lejjebb vettem, így is kicsit barnább lett az egyik teteje, a jelek szerint az én sütőm combosabb.

Itt jön a neheze, megvárni míg kihűl.
Én minden szégyen nélkül vállalom: elbuktam. Olyan vadító csokoládés pékségillat volt, hogy gyengének bizonyultam.
Azon forrón levágtam az egyik végét és betömtem a fejembe.
Most is bepárásodik a szemem, még az emléktől is, annyira eszméletlenül jó. Ahogy a receptben is van: olvad a szájban.

Aki azt mondja, pöcsöljön ennyit vele a nyavalya, az süssön élesztőset, az is kiváló, de ez jó néhány arasszal feljebb tolta a lécet.

És ha valakit érdekel, miért így?, azon túl, hogy a kovásszal készült tészta egy másik dimenzió, ráadásul sokkal egészségesebb, valamint ha nem lennénk ilyen piszok mód sáskák (főleg én), akkor még harmadnap is puha és élvezhető lenne. És mert szeretem a kihívásokat.
Ha sütésről van szó :D

Az egyik ajándékba ment, úgyhogy annyit tudok csak felhozni leginkább a saját mentségemre, hogy a fele adag fogyott el fénysebességgel.