Jágcát akajok

Nem, nem valami török dolog.
Úgy vagyok vele, ahogy a nagy tanító Terry Pratchett könyvében: jágcát akajok.
Igaz, ő azért selypít, mert a karma kiszámíthatatlan cikkcakkja időnként visszaveti az időben és ilyenkor ugyan aggastyán formája megmarad, de fejben visszaugrik abba a korba, amikor a táplálkozás és a babajátékok voltak univerzuma középpontjai.
Lassan a külalak is stimmel nálam, de az meg egészen biztos hogy rágcsát akarok én is, mert szakmányban gyártom az édes dolgokat és ilyenkor rám jön a sós utáni vágyakozás.

Ráadásul ezzel jól el is lehet játszani, és amíg tekergetem, addig van időm gondolkozni, mi az amit el fogok felejteni a karácsonyi listámról.
Vagy a listát felejtem el.
És mielőtt elfelejteném, hogy ez mennyire jó volt, leírom, hogy mi kellett hozzá.
Aki nem szívesen áll neki kelt tésztának, annak igazi ajándék, a leveles tésztával való munkát meg már nem is említem.

Névnek nemigen tudtam egyebet kitalálni, mint az eredeti, bár így bénácska, valamint ezt is mindenki nyilván évekkel ezelőtt legyártotta, mint a matcha kekszet, annyi baj legyen.

Amikor legutóbb nagybevásároltam (ez mondjuk főleg az ipari mennyiségű vajban mutatkozott meg, aminek egy része ebbe lett beledolgozva), odajött egy fickó hozzám, miközben pakoltam befelé a kocsiba. Hogy nem vennék-e parfümöt. Mondom, hogy köszi, nem. Erre ő: pedig olcsón adom, tudod, milyen drága?! most loptam.

Utoljára ilyen lenyűgöző őszinteséggel nyáron találkoztam, amikor napszemüveget akart valaki eladni, ugyanígy a parkolóban.
Már a színes történeteknek is befellegzett.
Legalábbis amerre én járok.
Csak a pucér valóság.

Fűszeres napkerék

tészta:
30 dkg finomliszt
2 ek reszelt parmezán
1 tk só
1/2 tk sütőpor
17 dkg vaj
6 ek hideg víz

A vajat aprítógépben összeforgatom a többi száraz hozzávalóval. A vizet kanalanként adom hozzá, liszttől függ, mennyi kell, hogy összeálljon a tészta, lehet, hogy több.
Miután összeállt, kézzel kicsit átgyúrom. Kétfelé osztva koronggá formázom (hommage Pratchett) és fóliába csomagolva kb. egy órára hűtőbe teszem. Vagy akár egy éjszakára

Hűtés után mindkét korongot kb. 30 cm átmérőjűre nyújtom és nagyobb lábast ráhelyezve késsel körbevágom.
Nálam a leeső maradékból egy kisebb készült, de lehet belőle mondjuk sodrott rudakat formázni.
Nyújtás után az egyik lapra rákerül a töltelék.

töltelék:
10 dkg reszelt cheddar vagy más karakteres sajt
5 dkg reszelt parmezán
1 ek olvasztott vaj
szezámmag
mák
1 tk fokhagyma granulátum
1/2 kk rozmaring
pici őrölt köménymag vagy egyéb fűszer, amihez kedvünk van
A kicsibe került még füstöt paprika, egy kevés őrölt chili, közepesen erős, fekete szezám.

kenéshez:
1 db tojás

A kinyújtott korongot rátettem a sütőpapíros tepsire,  megkentem a kanálnyi olvasztott vajjal, úgy, hogy körben a szélén maradjon kb. egy ujjnyi rész. Ezt megkentem a tojással. A tojással lekent rész kivételével megszórtam a magokkal és fűszerekkel, majd ezek tetejére került a kétféle sajt.
A másik tésztakorongot ráhelyeztem és óvatosan összenyomogattam körben a szélét.
A közepére rátettem egy kisebb bögrét, ennek a széléig pizzavágóval bevagdostam a tésztát.
A csíkokat ugyanabba az irányba négyszer megtekertem.
A maradék tojással megkentem és megszórtam szezámmaggal.

190 fokon 30 perc alatt aranybarnára sült.
Érdemes megvárni ezt az állapotot, mert akkor lesz jó ropogós.

Kicsit hűl, aztán lehet jágcálni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A King Arthur receptje alapján.