Idén olyan málnát sikerült szereznem, hogy annál szebbet és finomabbat nem is lehetett volna. Természetesen akkor lett esedékes, amikor éppen leléptünk volna egy kicsit, de nem baj, mert 25 kiló málna azért fontosabb mint a relax.
Ennek egy része a mélyhűtő gyomrába, az eper mellé feküdt, a maradékból lekvár lett.
Én még mindig nem használok befőzőcukrot, ilyesmit mert mindegyikban van tartósítószer, többféle is.
Nem tervezem, hogy 8 év múlva az idei lekvárt fogjuk enni, akkor meg minek tegyek bele olyasmit, ami nem olyan jó és amit nem muszáj. A Stabarkkal és pektinnel a sűrítés megvan, a szárazdunszttal pedig jó esetben az összes olyasmi, ami a befőtt, lekvár romlását okozza, elpusztítható.
Előfordult hogy ki kellett dobnom egy-két üveggel, mert megromlott, de az utóbbi években nem.
Ezekkel a sűrítőanyagokkal sem bonyolult egy lekvárt megcsinálni, időben meg szerintem nem lehet sokkal több.
Egy poszt volt már ebben a témában, ami mostani utánolvasásnál nekem is meglepetés volt, mert egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy én már Stabarkkal csináltam lekvárt.
De milyen jó, hogy leírtam akkor, mert most hasznát vettem.
Idén a fele szintén Stabarkkal, a másik fele pektinnel készült. Csak mert mindkettő volt itthon.
Málnalekvár Stabarkkal
Stabarkban kukoricakeményítő, guargumi, xantángumi és szentjánoskenyér liszt van. A xantángumi kivételével természetes anyagok, ez meg olyasmiből van, amivel ki tudok egyezni.
5 dkg adagban árulják, 300 ft körüli áron.
A málna felét felforraltam.
A használati utasítás szerint 4.5 kg gyümölcs+1/2 kg cukorhoz kell 2.5 dkg Stabark, vagyis fél tasaknyi. A Stabarkot el kell a cukorral keverni és úgy adni a sűrítendő anyaghoz.
A Stabarkos metóduson az említett poszt elolvasása után annyit változtattam, hogy kb. fél kiló málnát összeturmixoltam, és a cukorral elkevert Stabarkot hozzáadtam. Ezt megint összeturmixoltam, mert még hidegen is összekapja. A sűrű masszához adtam merőkanalanként még kb. ugyanannyit a forró gyümölcsből, elkevertem, és hozzáadtam a többi málnához. Ezzel is alaposan elkevertemm hozzáadtam a maradék nyers gyümölcsöt és kicsit még forrósítottam. Stabarkkal forralni nem kell, 75 fokon 2-3 perces főzés után már sűrít.
Az első adagnál előírásosan használtam, kicsit lágy lett, a másodiknál kb. 7 kg málnához adtam kb. 4 dkg Stabarkot és fél kiló cukrot és 4 nagy citrom levét.
Az eredmény a képen látható, tökéletes az állaga, semmiféle mellékíze nincs.
Málnalekvár almapektinnel
A pektint most Kaldeneker-félét használtam.
Metódus ugyanaz, cukorral elkeverni, a 6 dkg-os adag (kb. 850 ft) elvileg 10 kiló gyümölcshöz elég.
Én ebből is többet használtam, ugyanazzal a módszerrel.
Cukrot elvertem a pektinnel és fél kg összeturmixolt málnához adtam.
Elkevertem majd a forró gyümölcsből merőkanalanként kb. ugyanannyit hozzáadtam, így kevertem a forró masszához.
Ezzel forralni kell kb. 5 percig. Forralás után adtam hozzá a maradék nyers gyümölcsöt.
A lekvár forrósága pont elég ahhoz, hogy fertőtlenítse a gyümölcsöt, főzni már nem kell vele, megmaradnak a málnaszemek egyben.
Itt is kb. 7 kg málna, 6 dkg pektin fél kiló cukor, 3 citrom leve került a lekvárba.
Állag és íz szintén pont olyan, ahogy szeretem.
Általában 2-3 decis üvegeket használok, csavarosat. A lekvárhoz felforralom a gyümölcsöt cukor nélkül.
Innen elágazik a dolog, a málnalekvárnál a fele gyümölcsöt forralom pár percig, hozzáadom a cukros sűrítőanyagot majd a maradék málnát. Ezzel még kevés ideig főzöm, utána megy a mosogatógépben melegen várakozó, elmosott üvegekbe.
A szintén frissen elmosott, papírtörlővel belül megtörölt üvegtetőket rácsavarom, és fejjel lefelé egymás mellé állítom. Rápakolom az összes takarót, paplant amit nélkülözni tudunk, úgy hogy oldalról is fedje. Addig van így, míg ki nem hűl, általában egy-másfél, ha ügyesebb vagyok, két napig. Utána kerül a polcra, akkor már rendesen, tetővel fölfelé.
Ennyi.
Persze van még egy csomó pánikolás, hogy jaj, kész leszek-e időben, meg persze előfordul (mindig), hogy ragad a padló, meg még a kint nyaraló anyósnyelven is málna van.
Meg hogy Gombszem rájön, hogy ő tulajdonképpen imádja a málnát, de csak periodikusan. És akkor lopkodja a ládákból és a felét megeszi a másik felét meg egészen váratlan helyeken köpködi ki, kedves meglepetést okozva vele.
Lujza meg többször nekifut, hogy hátha már szereti, de mégsem, szóval is többfelé köpködi és nem oda, ahová a másik.
Hős Jr. meg többször elmondja, hogy mennyire utálja a málnát és másnap már csak turmix formájában hajlandó (csakúgy mint pár éve…).
Szertartásosan odaégetem az alját, csak épp annyira hogy ne legyen érezhető, de a fazekat sikálni kelljen.
Biztos, hogy valami olyan testrészem is málnás, ami garantáltan nem ért málnához.
Rengeteg málnát elpazallunk, csak úgy bele a gyomrunkba.
De most itt sorakozik üvegekben a málnalekvár, és rubintszínű és finom és majd ha itt lesz az undok tél, akkor egy picikét jobban indul majd egy málnalekváros kenyérrel a napom.
És az állítólagos málnautálók szenvedélyes málnakedvelőkké válnak, -egészen a következő nyárig, amikor is megint dolgozni kell vele egy kicsit.
