Nekikezdtem a tavalyi dolgok összeszedésének aztán meg is feneklettem. A rossz dolgokat nem akarom magam után húzni idénre, a legjobbak egy része meg felkerült ide úgyis.
A legeslegjobb a sok szép dolog mellett az én fantasztikus útitársam. Talpraesett, fáradhatatlan, olyan akivel lehet csöndben üldögélni, bámészkodva vagy csak úgy embert nézni, jókat nevetni a saját hülyeségünkön, aki szuper váltótárs a vezetésben, tévedhetetlen navigátor, a legsúlyosabb akcentus sem hozza zavarba, világbajnok bőröndcipelő, programszervező, aki feltalálja magát mindenhol.
Az élmény nagy része neki köszönhető.
Igazából ez lényege a tavalynak.
Meg hogy ha kimozdulok a kitaposottról, az jó.
Volt még mindenféle, új feladat, ami hatalmas kihívás és megint csak a komfortból való kimozdulás, sok örömmel és a másik végével is, de ami nem változott, hogy sütni még mindig jobban szeretek, mint főzni.
Mondjuk nem tudom, miért változott volna, csak mert más szám van a naptárban, de átvezetésnek megteszi ez is.
A kelt tészta nekem egy apró varázslat. Ahogy a csúnya, barna és rossz szagú élesztő (bocsánat élesztő, de ez van) életre kelti a tésztát, kicsit alkimistának érzem magam minden alkalommal.
Volt egy idő, amikor mindegyik kelt tésztába tettem tangzhongot, aztán elfelejtkeztem róla. Most újból előkerült, mert jó dolog. Néha elméretezem a sütimennyiséget és marad másnapra is, na ilyenkor hasznos főleg, mert puha marad a tészta tőle.
A recept a King Arthurtól, némi módosítással.
Mákos-szilvás turbán, tangzhonggal
tangzhong:
5 ek víz
5 ek tej
3.5 ek (3 ek+1 tk) liszt
A fentieket összekeverem csomómentesre és kis lángon főzöm, míg a lábas alját meg nem látom kavargatáskor.
Félreteszem hűlni, addig kimérem a tészta hozzávalóit.
tészta:
25 dkg kenyérliszt
25 dkg fehér tönkölyliszt (vagy a kettő helyett bármilyen)
2 dkg friss élesztő
2 tojás
8 dkg puha vaj
2 ek cukor
18 dkg tej
A tangzhongot csomómentesre keverem a tejjel és a tojással, hozzáadom az összes többi alapanyagot és robottal addig dagasztom, míg nagyjából összeáll. Letakarom és hagyom 20 percet állni. Ezután ismét bekapcsolom a dagasztót, míg a tészta összeáll. Kicsit ragacsos és eléggé lágy lesz.
Letakarva kelesztem, míg duplájára nem nő. Lágy, ragacsos még mindig.
Jó sok lisztet kiszórok a dagasztólapra, kiöntöm a tésztát, finoman kinyomom a levegőt belőle, majd addig dagasztom, míg már nem ragad.
Én itt kettévettem, mert mindenféle tervem volt.
töltelék:
hát én ezt nem mértem, jó sok szilvalekvár
cukros darált mák
1 kezeletlen narancs héja, finomra reszelve
fahéj
Az egyik felét kinyújtottam vékonyra, megkentem házi szilvalekvárral és igen bőven megszórtam darált, cukros mákkal, amibe belereszeltem egy kezeletlen narancs héját és kevés fahéjat is kapott.
A téglalapot a rövidebb irányba 5-6 centisre felcsíkoztam és felcsavargattam, úgy, hogy kicsit eltoltam menet közben a csíkokat, hogy turbánformát kapjak. Ennyiből 6 db lesz, a vasárnapi ebéd után pont elég volt. Ha ez kevés, ott a másik fele a tésztának, hajrá.
Sütőpapíros edénybe rakosgattam és betettem a sütőbe, aminek a lámpáját bekapcsoltam. Kb. 40 perc alatt duplájára kelt.
Akkor sütőt bekapcsoltam 180 fokra ( a tészta bennemaradt!) és kb. 25 perc alatt megsütöttem.
Nem lesz olyan barna, mint a sima kelt tésztából és nem is kell addig hagyni, mert akkor túlsül, elveszti a lényegét, a foszlós könnyedséget.
Kis porcukor.
Háj.
Most, hogy már odáig süllyedtem, hogy telefonnal fényképezek már sokadszorra, annyira kezdek rákapni, hogy szinte már a szemem sem rebben. Majd legközelebb csinálok rendesebbet. Vagy nem.
És megint nem alszom, úgyhogy bingewatch volt, még most is azon gondolkodom, hogy (a) The Young Popenak mi a fene értelme volt, azon kívül, hogy remek karakterszínészek vannak benne és hogy láthattuk, hogy Jud Law milyen meztelencsigára puhányult.
És jujj, hogy a négy új Gilmore mennyire de mennyire borzasztó volt…